Egy csodálatos barátság

Őszinte leszek. Miután először meglátogattuk a kölyköket, és barátnőmmel leteszteltül az almot, aggodalommal gondoltam kislányom és Butch jövőbeni kapcsolatára. Persze a kölykök nagyon édesek voltak, tündér kis gombócok, de az a mennyiségű ösztön ami megnyilvánul bennük már akkor… még soha nem láttam cattle dog almot korábban és… meglepődtem. Ugyanakkor ismertem a lányom, és azt is tudtam, hogyha nem elég talpraesett kiskutyát viszek haza akkor nehéz lesz Hannával összeszoktatni. A lányom élete első pár évét egy tanyán töltötte, jellemzően mezítláb csak a legszükségesebb ruhadarabokat viselve, különböző méretű saját és vendég kutyák társaságában. Imádta őket már amikor épp felfigyelt rájuk, volt, hogy arra kért zárjam be a kutyák közé. Általában megjelenésében is hasonlított rájuk amíg az esti fürdetésnél ki nem sikáltam a mocsokból. 🙂

Eljött a nap amikor hazahoztuk Butchot. Emlékszem, hogy próbáltam elmagyarázni Hannának – már amennyire egy 4 évesnek el lehet –  hogy Butch babakutya, még sokat kell pihennie és nyugton kell hagyni. A következő kép a fejemben az, amikor Hanna fekszik a konyhakövön és Butch nekifutásból ugrik rá, nyalogatja az arcát, húzza a haját miközben a lányom sikítva kacag. Néha már annyira nehéz volt eldönteni, hogy ez valóban jó mindkettőjüknek, hogy leállítottam Butchot. Na ekkor kezdődött az igazi visítás, hogy én ne szóljak rá a kutyára és azonnal hagyjam őket játszani. Imádtak együtt szaladgálni a kertben aminek a vége többnyire az lett, hogy Butch felborította Hannát és együtt hemperegtek a fűben. Ekkor jött az a felismerésem, hogy nekem KÉT cattle dogom van. 🙂 Talán ezért is szerettem bele Butchba azonnal, mert pont olyan volt mint az én intenzív, megállíthatatlan, energikus kislányom. 😀 Még most is jó barátok, bár már Butch kinőtt ezekből a hancúrozós játékokból, viszont szívesen tart Hannával és készségesen teljesíti azokat a parancsokat amiket felismer. 

< >